2023. Hosszabb szünet után ismét.
Lassan véget ér a tél, minden jel erre mutat: hangosabbak a madarak, a kunyhó melletti sombokor zöldülni kezdett, előkerült a rövid naci, én is élénkebb vagyok. Akaratlan is felvettem a természet ritmusát, magam is csodálkozva figyeltem, magam. Nyoma sem volt az előző évi embernek, képtelen voltam nagyobb horderejű dolgokat tenni, nem volt hozzá inspiráció, ahogy én hívom, tolóerő. Reggelente felébredve sokszor csak nézegettem körbe az építményben, mintha először látnám. Ki építette ezt? :) Nem tudtam szinkronba hozni magam és az építőt, akkora volt a szakadék "köztük". Végignéztem többször rajta, ám sosem értettem, hogy mi hajtotta az embert, aki ezt létrehozta? Mára valamelyest tisztább lett a kép és jobban értem, megadta az "idő" a választ: egyszerűen csak így működöm(működünk). A tél talán nem arra való, hogy megváltsuk a világot, inkább az elhalás, a túlélés a feladat. Biztosan lehet olvasni erről tudományosan ilyen-olyan írásokban, de ezt most éreztem. Olyan ember vagyok, aki szereti, ha önmagán átszűrve születik meg a tapasztalat. Olvashatok róla, megtanulhatom, de az igazi megértés csak akkor születik meg, mikor belőlem fakad ki. Addig csak egy lecke, amit szépen bemagoltam- hasztalan. No, de ennyi legyen a nagy morfondírozás, reggeli kávét szürcsölgetve.
Bejáródott az élet itt, mindennek megvan a módja, mégha átmeneti is. Kialakult egy rutin, nem kell mindent kitalálni. A télen ezt éreztem. Soha nem éltem ezelőtt ilyen vagy ehhez hasonló életet ezelőtt, nem voltak kész megoldásaim. Nem tudtam, hogy kell így élni. Most sem állítanám, hogy tudom, de nem kell dolgokon agyalni. Nem állítok szabályokat magamnak, nincs kőbe vésve semmi. Persze van, de azokat hívjuk rigolyának, sajnos akad ilyen. Árnyalhatjuk a képet, ha normaként tekintünk rá. :)
Téli tapasztalatok.
Valóban fel lehet vágni kézi erővel egy télre elég tüzelőt.
Valóban lehet télen is kint zuhanyozni.
Valóban megadja a tisztaság érzetét, ha csak egy lavór vízben lubickol az ember.
Valóban elég lehet a kevés, a kevesebb is.
Valóban jól működik a föld, mint hőtároló tömeg.
Valóban lehet másképp, ám mégis élhető teret létrehozva építkezni.
Valóban lehet rendszeresen kézzel mosni-télen is.
Valóban nem kell ivóvízbe sz..ni.
Valóban lehet így élni. Kipróbáltam, tudom.
Nevezhetjük ezt vegetációnak, ehhez kell az ember, aki ismeri a szót: elég.
Elképesztő és egyben könnyen meg is szokható a szabadsági fok, amit ad, adhat az ilyen élet. Persze ehhez kellett, hogy leszorítsam az igényeket. Nem tudom hová visz az út, de egyelőre maradok rajta. Változhat ez is, most ezek a friss élmények. Nincs cél, csak irány van, amin bármikor változtathatok. Meghagyom a változ(tat)ás lehetőségét magamnak.
Megyek, amerre a szél fúj.
