Első és utolsó

 Az elsőt soha nem felejti az ember. Főleg, ha éjszakáról van szó. Megvolt. 

De ne szaladjunk előre! Halad minden a maga útján, óriás kulisszatitkokat nem hiszem, hogy meg tudok osztani a nagyközönséggel, inkább apróbb, kevésbé nagy lépésekkel trappolok a nem létező cél felé.

Elkészült az ígért és igen hasznos féltető. Semmi extra, spórolósra vettem ezt is, tófólia helyett vastag építési fólia, egy réteg geotextil, majd az elmaradhatatlan föld adja a "cserepet". A szerkezet akác és mogyoró ötvözete.  Egyszerű, mint a faék, szokásosan helyben fellelhető anyagokból. Kibújt egy kéménycső is a tetején, ezt természetesen betapasztom, hogy még inkább illeszkedjék a környezetbe. Ha leázik, akkor újra. Majd megint és megint, az idők(időm) végezetéig. 

Bent. 

Az első éjszaka: néhány hete benne alszom, az első időben a földön(vadul, parasztba), most szalmával töltött matrac adja a fekhelyet, de ezen még van mit finomítani. 

Leginkább külső munkálatok folynak, bent elég nagy a páratartalom, vizet már nem nagyon vinnék idén a lakótérbe, lassan szárad ebben az időben. Kannában is csak lábujjhegyen teszem. Ezért is teszem le voksomat a bor mellett. :) Belül dübörög a kis "román kályha", a telken szedett ágak, lábon száradt kisebb fák idáig hibátlanul hozzák a "hőélményt", sőt!

Nyugvás van, csökken a tempó, akárcsak odakint. Minden adott hozzá, hogy élőhelyet adjon az egyszerűen élni szerető ember számára, akár a tél folyamán is. Apránként folyik az belső tér viszonylagos otthonossá alakítása, egyre több holmi kerül be. A fürdőszoba egyelőre kültéri, ezen még csiszolgatni tervezem. 

Kint.

Az ablakok kigömbölyödtek, kis szoknyát kap a kunyhó, már hűvös van. A tető keretét adó léceket mogyoróra cserélem, mint a féltetőn. Ha elrohad, megint... és megint. Egy kis lépcsősor alakult ki akaratlan is, illetve ad hoc tereprendezés van napirenden. A télen termőterületeket kell kialakítani, hogy jövőre azon (is) lehessen hangsúly. Készül a kültéri budi, természetesen földtetővel illetve egyre inkább körvonalazódik egy walipini kialakítása. Az utóbbihoz hoztunk két fuvarnyi bontott ablakot, ezeket használjuk majd valamilyen módon üvegfalat képezve, de még képlékeny. 

 

Viszont most egyelőre bezárom a kaput, egy ideig nem írok. Talán később, még nem tudom. Muszájból nem akarok, látványos történés meg nem nagyon lesz. A belvilágommal meg nem óhajtom traktálni a nagyérdeműt, akinek füle van, az úgyis hallja. Teljesen befelé fordulok. Már úgyis mindent tudtok. :) Ezt sem én találtam ki, más nyelveken bárki hozzájut minden információhoz. Utána már nem sok kell, csak egy lépés és még egy...

Remélem tudtam valamit adni, ha már így összegyűltünk. Legyetek bátrak és néha lépjetek nagyobbat a szokásosnál! Vagy épp kisebbet. Szeretet.

Tót el.