Viszonylag rövid bejegyzésre készülök, aminek apropója is van, de ezt majd a végén elmondom. Asszem így csinálja a média is.
Világot megváltó dolgok nem történtek azóta, egy-két apró változás van. Például kiborult a gunyhó mellett álló diófa. A későbbiekben eléggé útban lett volna, ezért úgy döntöttem, hogy elibe megyek a gondoknak és kinyesem. A kis-nagy Silkyvel leharaptam a tetejét a tetőről, majd némi földmunka és spaniferrel való rángatás után nehezen, de sikerült. És mint tudjuk, inspiratív az építés, nem tudtam előre, de most már tudom, hogy erre a szakaszra tüsszentek egy szedett-vedett féltetőt. Már el is kezdtem, fotók még nincsenek róla, majd a következőben, addig talán el is készül.
Aztán kaptam egy számomra csodaszép ajtót egy közelben élő barátomtól, azt fabrikáltam helyre, hát... gyönyörű! :) Itt is, ott is szelel egy kicsit ugyan, de kitalálok rá valamit. Dupla rétegűre gondoltam, közötte szalmával, nem tudom, hogy idén sor kerül-e erre, átmenetileg áthidalom más megoldással. Sokszori nyitás-csukás után elértem azt az állapotot, hogy egészen jól záródik. Ami azt tekintve, hogy három oldalról girbe és gurba akácok ölelik- nem rossz. Persze voltak barátaim: ráspoly és csiszolóvászon. Ezekkel igazítottam hol ezt(az ajtót), hol azt(a tokot) az oldalt, mire ilyen lett. Itt az ajtó felső keretét mogyoró ágak adják, erre pont passzolt a kis kockabála, ami kapóra is jött a súly miatt. Így ezt be is pattintottam fölé, majd saraztam.
Elkészült a hátsó fertály simítása is, még egy réteget mindenképpen gondolok rá "húzni", elég durva a felület így. De használható. Itt említeném meg, hogy elképesztő mennyire kezes anyag ez a sár! Húzod rajta a kezed és nyomában egy egészen hihetetlen ív és felület marad, lenyűgöző. Fejezzem be, igaz? :) Inkább mutatom: