Tehenek a tetőn

 Gyere csak be, aranyoskám!

Ilyen a lak belvilága, elnézést a rendetlenségért, nem volt időm kitakarítani. :)

Viszonylag rövid bejegyzésre készülök, aminek apropója is van, de ezt majd a végén elmondom. Asszem így csinálja a média is. 

Világot megváltó dolgok nem történtek azóta, egy-két apró változás van. Például kiborult a gunyhó mellett álló diófa. A későbbiekben eléggé útban lett volna, ezért úgy döntöttem, hogy elibe megyek a gondoknak és kinyesem. A kis-nagy Silkyvel leharaptam a tetejét a tetőről, majd némi földmunka és spaniferrel való rángatás után nehezen, de sikerült. És mint tudjuk, inspiratív az építés, nem tudtam előre, de most már tudom, hogy erre a szakaszra tüsszentek egy szedett-vedett féltetőt. Már el is kezdtem, fotók még nincsenek róla, majd a következőben, addig talán el is készül.

Aztán kaptam egy számomra csodaszép ajtót egy közelben élő barátomtól, azt fabrikáltam helyre, hát... gyönyörű! :) Itt is, ott is szelel egy kicsit ugyan, de kitalálok rá valamit. Dupla rétegűre gondoltam, közötte szalmával, nem tudom, hogy idén sor kerül-e erre, átmenetileg áthidalom más megoldással. Sokszori nyitás-csukás után elértem azt az állapotot, hogy egészen jól záródik. Ami azt tekintve, hogy három oldalról girbe és gurba akácok ölelik- nem rossz. Persze voltak barátaim: ráspoly és csiszolóvászon. Ezekkel igazítottam hol ezt(az ajtót), hol azt(a tokot) az oldalt, mire ilyen lett. Itt az ajtó felső keretét mogyoró ágak adják, erre pont passzolt a kis kockabála, ami kapóra is jött a súly miatt. Így ezt be is pattintottam fölé, majd saraztam.

Elkészült a hátsó fertály simítása is, még egy réteget mindenképpen gondolok rá "húzni", elég durva a felület így. De használható. Itt említeném meg, hogy elképesztő mennyire kezes anyag ez a sár! Húzod rajta a kezed és nyomában egy egészen hihetetlen ív és felület marad, lenyűgöző. Fejezzem be, igaz? :) Inkább mutatom:

Ott a sarokban, oda terveztem a kutya helyét. Közel lesz a kályha(mert lesz, sőt már van), nem hinném, hogy panaszkodna. Ha melege van, majd lefekszik a földre. Szó szerint.

Tapasztás közben több ötletem is támadt(ha az enyém egyáltalán), de ezeket majd megvalósítás során tárom a publikum elé. Addig türelem! 

Lassan tüzelőnek valót is kellene aprítanom, ki tudhassa mikor lehel ránk a hideg. Gallyakat gyűjtögettem, na és diót, elég sokat, de erről még olvashattok. Hogyan? 

Nem sokkal ezelőtt, a szomszéd oldalról átköszönt egy nagyobb csapat, köztük egy csinos újságíró hölggyel(ki egy vagy a helyi napilapnál ír), szeretne a kunyhóról rólam cikket írni. Hogy tudtam volna ennek ellenállni? Zsigerből elutasítottam, mondván pont az a lényege, hogy jól elbújdosom. :) Mindenesetre meginvitáltam őket, nézzék meg attól ha szeretnék! Szerették. Megnézték. Beszélgettünk, elmentek.

Másnap reggel -hogy aludtam rá egyet- mást éreztem. Mivel hallgatok ezekre, különösképp a reggeliekre, tudtam: nem véletlenül van itt. Sőt, ezt én már hetekkel ezelőtt tudtam. Ha már minden így klappol, hagyjuk, hadd klappoljon! :) 

Így született meg ez a cikk Bernadett tollából és P. optikájából. Olvassátok szeretettel, én addig elvonulok!

Viszlát legközelebb!

 A CIKK