Első és utolsó

 Az elsőt soha nem felejti az ember. Főleg, ha éjszakáról van szó. Megvolt. 

De ne szaladjunk előre! Halad minden a maga útján, óriás kulisszatitkokat nem hiszem, hogy meg tudok osztani a nagyközönséggel, inkább apróbb, kevésbé nagy lépésekkel trappolok a nem létező cél felé.

Elkészült az ígért és igen hasznos féltető. Semmi extra, spórolósra vettem ezt is, tófólia helyett vastag építési fólia, egy réteg geotextil, majd az elmaradhatatlan föld adja a "cserepet". A szerkezet akác és mogyoró ötvözete.  Egyszerű, mint a faék, szokásosan helyben fellelhető anyagokból. Kibújt egy kéménycső is a tetején, ezt természetesen betapasztom, hogy még inkább illeszkedjék a környezetbe. Ha leázik, akkor újra. Majd megint és megint, az idők(időm) végezetéig. 

Bent. 

Az első éjszaka: néhány hete benne alszom, az első időben a földön(vadul, parasztba), most szalmával töltött matrac adja a fekhelyet, de ezen még van mit finomítani. 

Leginkább külső munkálatok folynak, bent elég nagy a páratartalom, vizet már nem nagyon vinnék idén a lakótérbe, lassan szárad ebben az időben. Kannában is csak lábujjhegyen teszem. Ezért is teszem le voksomat a bor mellett. :) Belül dübörög a kis "román kályha", a telken szedett ágak, lábon száradt kisebb fák idáig hibátlanul hozzák a "hőélményt", sőt!

Nyugvás van, csökken a tempó, akárcsak odakint. Minden adott hozzá, hogy élőhelyet adjon az egyszerűen élni szerető ember számára, akár a tél folyamán is. Apránként folyik az belső tér viszonylagos otthonossá alakítása, egyre több holmi kerül be. A fürdőszoba egyelőre kültéri, ezen még csiszolgatni tervezem. 

Kint.

Az ablakok kigömbölyödtek, kis szoknyát kap a kunyhó, már hűvös van. A tető keretét adó léceket mogyoróra cserélem, mint a féltetőn. Ha elrohad, megint... és megint. Egy kis lépcsősor alakult ki akaratlan is, illetve ad hoc tereprendezés van napirenden. A télen termőterületeket kell kialakítani, hogy jövőre azon (is) lehessen hangsúly. Készül a kültéri budi, természetesen földtetővel illetve egyre inkább körvonalazódik egy walipini kialakítása. Az utóbbihoz hoztunk két fuvarnyi bontott ablakot, ezeket használjuk majd valamilyen módon üvegfalat képezve, de még képlékeny. 

 

Viszont most egyelőre bezárom a kaput, egy ideig nem írok. Talán később, még nem tudom. Muszájból nem akarok, látványos történés meg nem nagyon lesz. A belvilágommal meg nem óhajtom traktálni a nagyérdeműt, akinek füle van, az úgyis hallja. Teljesen befelé fordulok. Már úgyis mindent tudtok. :) Ezt sem én találtam ki, más nyelveken bárki hozzájut minden információhoz. Utána már nem sok kell, csak egy lépés és még egy...

Remélem tudtam valamit adni, ha már így összegyűltünk. Legyetek bátrak és néha lépjetek nagyobbat a szokásosnál! Vagy épp kisebbet. Szeretet.

Tót el.

Tehenek a tetőn

 Gyere csak be, aranyoskám!

Ilyen a lak belvilága, elnézést a rendetlenségért, nem volt időm kitakarítani. :)

Viszonylag rövid bejegyzésre készülök, aminek apropója is van, de ezt majd a végén elmondom. Asszem így csinálja a média is. 

Világot megváltó dolgok nem történtek azóta, egy-két apró változás van. Például kiborult a gunyhó mellett álló diófa. A későbbiekben eléggé útban lett volna, ezért úgy döntöttem, hogy elibe megyek a gondoknak és kinyesem. A kis-nagy Silkyvel leharaptam a tetejét a tetőről, majd némi földmunka és spaniferrel való rángatás után nehezen, de sikerült. És mint tudjuk, inspiratív az építés, nem tudtam előre, de most már tudom, hogy erre a szakaszra tüsszentek egy szedett-vedett féltetőt. Már el is kezdtem, fotók még nincsenek róla, majd a következőben, addig talán el is készül.

Aztán kaptam egy számomra csodaszép ajtót egy közelben élő barátomtól, azt fabrikáltam helyre, hát... gyönyörű! :) Itt is, ott is szelel egy kicsit ugyan, de kitalálok rá valamit. Dupla rétegűre gondoltam, közötte szalmával, nem tudom, hogy idén sor kerül-e erre, átmenetileg áthidalom más megoldással. Sokszori nyitás-csukás után elértem azt az állapotot, hogy egészen jól záródik. Ami azt tekintve, hogy három oldalról girbe és gurba akácok ölelik- nem rossz. Persze voltak barátaim: ráspoly és csiszolóvászon. Ezekkel igazítottam hol ezt(az ajtót), hol azt(a tokot) az oldalt, mire ilyen lett. Itt az ajtó felső keretét mogyoró ágak adják, erre pont passzolt a kis kockabála, ami kapóra is jött a súly miatt. Így ezt be is pattintottam fölé, majd saraztam.

Elkészült a hátsó fertály simítása is, még egy réteget mindenképpen gondolok rá "húzni", elég durva a felület így. De használható. Itt említeném meg, hogy elképesztő mennyire kezes anyag ez a sár! Húzod rajta a kezed és nyomában egy egészen hihetetlen ív és felület marad, lenyűgöző. Fejezzem be, igaz? :) Inkább mutatom:

Ott a sarokban, oda terveztem a kutya helyét. Közel lesz a kályha(mert lesz, sőt már van), nem hinném, hogy panaszkodna. Ha melege van, majd lefekszik a földre. Szó szerint.

Tapasztás közben több ötletem is támadt(ha az enyém egyáltalán), de ezeket majd megvalósítás során tárom a publikum elé. Addig türelem! 

Lassan tüzelőnek valót is kellene aprítanom, ki tudhassa mikor lehel ránk a hideg. Gallyakat gyűjtögettem, na és diót, elég sokat, de erről még olvashattok. Hogyan? 

Nem sokkal ezelőtt, a szomszéd oldalról átköszönt egy nagyobb csapat, köztük egy csinos újságíró hölggyel(ki egy vagy a helyi napilapnál ír), szeretne a kunyhóról rólam cikket írni. Hogy tudtam volna ennek ellenállni? Zsigerből elutasítottam, mondván pont az a lényege, hogy jól elbújdosom. :) Mindenesetre meginvitáltam őket, nézzék meg attól ha szeretnék! Szerették. Megnézték. Beszélgettünk, elmentek.

Másnap reggel -hogy aludtam rá egyet- mást éreztem. Mivel hallgatok ezekre, különösképp a reggeliekre, tudtam: nem véletlenül van itt. Sőt, ezt én már hetekkel ezelőtt tudtam. Ha már minden így klappol, hagyjuk, hadd klappoljon! :) 

Így született meg ez a cikk Bernadett tollából és P. optikájából. Olvassátok szeretettel, én addig elvonulok!

Viszlát legközelebb!

 A CIKK

 

Míg állni látszik az idő,

bár az építkezés halad. Jó napot! Kicsit hanyagoltam az irományt, elnézést kérek! Napközbeni gondolatok, érzetek eltűntek az esti órákra, így nem vetettem belőlük semmit e virtuális papírra. Helyette jól magamba ittam- a fröccsel együtt. :) 

 De hogy haladjunk a témához kapcsolódva is, megszerettem a kunyhót, vele az azt körülvevő környezetet is, egészen sajátos hangulata van, talán csak nekem. Szóval... igen, befödte a tetőt teljes terjedelmében és itt válaszolnék is kedves unokatestvérem régebben feltett kérdésére: de igen, egy nagyobb zuhé, lemossa bizony! :) A bal oldalon a kelleténél nagyobbra sikeredett a lejtés, így a mostani kiadósabb esők próbára tették a kreálmányt. De sebaj! Ahogy az írások elején már említettem talán, ez egy kísérlet, talán egy később szerszámos. Persze készül ez a legjobb tudásomat használva, apai, anyai benne van. A megoldás megvan erre a problémára: keresztben elhelyezett rönkkel fogom blokkolni az csúszni vágyók útját. 

 Szépen kizöldellt egyébiránt megjegyezvén, kedvem lenne jó időben rajta heverészni. Úgy emlékeztem, hogy készítettem erről is képet, de nem találom, így a kedves olvasó képzeletére bízom, meghagyva a képzelő képzeleti szabadságát- persze csak képzeletben. Ígérem, hogyha a fényviszonyok engedik, módosítom ezeket a sorokat és fotográfiával díszítem.

Módosítás: ma egy kiadós eső után hirtelen kisütött a nap, jó kis fényviszonyokat teremtve ezzel. Álljon itt a kép a zöldellő tetőről!

 Az építkezéshez mindenképpen kézenfekvő, könnyen hozzáférhető, természeteshez leginkább közelítő anyagokat gondoltam és gondolok használni. Annak idején is a közvetlen környezetben fellelhető matériát használták, emiatt láthatók különböző tájakon, különböző építési formák. Ez logikus, akkor nem volt Obi, Praktiker, elugrunk egy zsák akármilyen szarér'. Idézőjelben ingyen ház épült, ez nagyon fontos. Esetemben ez azt jelenti, hogy a én is azt használom ami van, a sár mindenképpen részt kell hogy vegyen,  mert anélkül nincsen ház, azt mindenki tudja! :) Az első, kora nyári gondolat a paticsfal készítése volt, amit aztán elvetettem. Nem lett volna kedvem temérdek mogyoróvesszőt gyűjteni hozzá. Ha valaki nem ismeri, csinálni kell egy vesszőfonat kerítésszerűséget, majd azt jól sárral beszórni. Ez száradás után egy elég masszív falat ad, szétbontani sem egyszerű a leírások alapján. A szigetelés sem annyira kiemelkedő, de kis légköbméteren lényegibe egy teamécsessel is lehet meleget csiholni.

 Tovább böngészve a netet, ráakadtam egy bizonyos cordwood technikára, hazánkban különösebben nem elterjedt, mégis egyszerű építési forma. Akácrönkből van dögivel, használjuk azt! Nem volt vele más dolog, mint felaprítani őket 33-35 cm(már nem emlékszem) hosszú kuglira. Nem tudom mennyit, sokat. Az elején kézzel álltam neki, munkába állítva a remek kis Silky-t, aztán néhány rönk után már nem volt annyira vicces- a maradékot géppel nyestem darabokra. Szóval cordwood volt a kiindulási alap, amit én cobwood-ra módosítottam, mivel nem akartam menni a Zobiba és venni cementet, meszet, hanem vályoghoz hasonlatos anyaggal gondoltam közrefogni a kis kuglikat. Ez a gyakorlatban így fest:

Két sárcsík kitöltve szalmával, így pakolászva egymásra a fadarabokat. Az első képen a már részben elkészült homlokzati fal látható, már helyén lévő ablaküveggel. Ez egy 120x150 cm-es dupla, szigetelt üveg (pontosabban nem egy, kettő van belőlük), amit 2000 Ft/ db áron sikerült megkaparintanom. Igaz, Pécsre kellett menni érte, igaz, szétvágtam vele a kombi hátsó kárpitját, igaz, épp csak befért, igaz, kétszer kellett fordulnom. De megérte! A jobb oldalra is egy ilyet terveztem, így panoráma van az erdőre. Mi kell még?! 

Az építésnél a sárkeverés igényel hosszabb időt, után viszonylag hamar fel lehet rakni a falat. A jobb oldalon earthbag, zsákos technikát alkalmaztam (tudjuk, kísérlet) alapként. Itt arról van szó, hogy a terményes avagy rascher háló zsákot földdel töltjük, majd fektetés után végig kell püfölni, nagyjából egy szintet létrehozva. Általában szögesdrótót húznak minden réteg közé, én itt is naturálisabb megoldást választottam: mogyoróból hegyezett karókkal szúrtam át őket. 

Itt már a másik fal készülődik, a földön keveréshez használt ponyva látható. :) Hát ennyi a föladat, az ablakok fölé két-két akác dorongot használtam áthidalóként. A már-már szerkezetkészhez közelítő állapot, alant megcsodálható. 

Közben a hátsó falszakaszt is elkezdtem szépítgetni. Készült egy fonatnak csúfolt valami, de itt nem is lényeges, mert elgondolásom szerint a szerepét csak addig kell betöltenie, míg a sár rákerül. Egészen tetszetős ez is.

Így, falakkal azért lényegesen besötétedett a lak, de télen talán hasznát veszem azoknak. Hamarosan tervezem beleköltözni, jó esetben rövidesen jelentkezem. 

Üdv a népnek, éljenek a bakonyiak! Ja, és használjatok Session-t ! :)

Ui: ha valaki szeretne kapcsolatba lépni velem, kérdezni, mondani, itt megteheti.