Mindennek teteje

Sok-sok előkészületi munka után, elérkezett az idő a födelezésre. Egy újabb állomás, mikor már nem veri az eső(bár ettől mostanában nem tartottam), lehet alatta henyélni, miközben süt a nap, élvezni a létrejött hangulat gyümölcsét. 

Megérkezett a megrendelt geotextília, tófólia, a föld pedig adott, így már nem volt magyarázat arra, hogy miért ne, elkezdtem. Első rétegként egy vékonyabb geotextília réteget kapott(sajnos csak feketét találtam emberibb áron), ezt egy réteg kartonpapírral terítettem, nehogy átszúrja a rákerülő szalma. Nem biztos, hogy megtörtént volna, de nem akartam később visszabontani, plusz merevít, valamennyit szigetel is.

 A következő réteg a szalma lett. Ebből egy körbálát tudtam nagy nehezen ideimádkozni. Ami végül kevés is lett, de a hézagokat helyben kaszált szénával pótoltam. Általában kis kockabálát szoktak használni, én az egyszerűbb hozzáférhetőség miatt emellett döntöttem. A bálát "parasztba" egy az egyben felgurítottuk létra segedelmével a tetőre, egyben megvolt a terheléspróba is. Bírta és még engem is, ennél nagyobb tömeg nem lesz adott helyen. 

  

Alul, a földszint felett rögzítettem egy sort saját kezűleg kaszált és bálázott szénából, így közvetlenül nem érintkezett a szigetelő réteg a talajjal. Majd a szalmát elteregettük szépen, nagyjából egyenletesen (kb. 20 centi vastagon), következett a nagy paplan: a tófólia. Ezt egyedül képtelen lettem volna eligazítani, egy bazi tehetetlen tömeg, amit a földre tartó két oldal ráadásul húzott lefelé. Aztán persze helyre került.

 

Ezt követte még egy réteg geotextília,

-egy masszívabb- védendő a tófóliát a gyökerektől. Az manapság nem olcsó dolog, bár egy klasszikus tető árához képest elhanyagolható. Nem maradt más hátra, mint gyorsan felszórni a földet és kész. Ismereteim szerint, ilyen stílusban épített házaknál gyeptéglákat kaparnak fel és azokat hordják a tetőre. Nos, a mostani időjárási viszonyokat és a helyi talajadottságokat tekintve lehetetlen (legalábbis embert próbáló) mulatságnak bizonyult. Gyakorlatilag az ásót nem lehetett földbe nyomni, ha sikerült, akkor is nemes egyszerűséggel széthullott a gyeptégla. Mégis hogy került a tetőre a föld? Hát így!

Nagy részben földdel raktam tele, 10 centi vastagon, itt-ott beágyazva néhány gyeptéglát, majd jövőre elterjed elgondolással. A két oldal -ami szintén földdel borított- alsó szakaszán tisztán kapta, majd mikor elegendőnek éreztem a már felgyülemlett tömeget, jöttek rá a gyepek. A téglákok. Segítségemre sietett egy kis eső, így ki tudtam termelni jópár darabot, de egy kisebb darab még kimaradt. Nagyon gyorsan elillant a nedvesség a talajból. Ezt egy újabb eső alkalmával befejezem.

                                           

Be már nem ázik, full extrás a kégli. :) Komolyan mondom, élvezhető, szerethető- nekem mindenképp. 

Pedig poros a padló, ami szinte nincs is, erdei menedékház hangulata van. Lassan elérkezünk a jelenbe, nem sokkal tartok előrébb, de ezt majd taglalom a következő írásban. Ha valaki még olvassa, ha nem, akkor csak magamnak. 

 

Buen Camino!